Klauzál Gábor és kortársai I.
Adalékok egy temetői séta stációihoz…
[1.rész.: A főbejárattól a jobb oldali falsírboltok mentén…]
A Klauzál Gábor Társaság – névadója halálának 150. évfordulójára emlékezve – 2016. szeptember 24-én Bartos Mihály helytörténész vezetésével kegyeleti sétát tett a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, felkeresve Klauzál Gábor személyéhez, életéhez, munkásságához valamilyen módon közvetlenül kötődők síremlékeit.
Talán
éppen Eötvös gondolata magyarázza az okot, mely szerint: „Ki az, ki temetőn meghatva ne érzené magát? mint gyermek, mert fél,
hogy az elhunytak visszajönnek, mint férfi, mert tudja, hogy a föld senkit
vissza nem ad.” az emberek többsége – a szükségestől eltekintve – miért
ódzkodik a temetőtől?
Egy
élet születésével, annak halála is születik. A hívő ember tudja, ez olyan,
Isten által szabott rend, melyen ember nem változtathat. A nem hívő is
tisztában van mindezzel, legfeljebb neki nincs reménye és nincs vigasza annak
bekövetkeztére. Bár úgy mondják, a halál órájában kevesen maradnak hitetlenek…
Az
embert földi útján árnyékként kíséri a vég. Járja földi útját és nem tudja,
mikor jön el a pillanat, amikor kezéből kivétetik az irányítás. A Fiumei úti
temető 33. parcellájában áll az a síremlék, mely mindennél beszédesebben, az
arra járót erre inti…
„Hogyha elér a halál, s megmértek az isteni bíró / mérlege és szavai, / nincs ima, nincs jóság, ékes szó, rang, ami vissza- / hozzon a földre, ide…” írja Horatius egy versében.[2] Igazat szól, mert a lélek távoztával, csak hűlt tetem az, mely e’ földön marad.
„Az elhunytnak testével a
feltámadásba vetett hitben és várakozásban tisztelettel és szeretettel kell
bánni. A halottak eltemetése az irgalmasság testi cselekedeteinek egyike,
tiszteletben tartja Isten gyermekeit, a Szentlélek templomait.”
tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa.[3] A temetés legteljesebb
formája az elföldelés, mely csak temetőben, vagy az arra kijelölt kultikus
helyen végezhető. A koporsós temetés kifejezi a test föltámadásába vetett hitet
és reményt. A temetőben történő temetés elősegíti az elhunytakra való
emlékezést…[4]
Tovább haladva, elérjük a jobb oldali falsírboltok következő töréspontját jelentő Thalmayer-mauzóleumot.[23] A Thalmayer család egykori mauzóleumát 1926-ban csontházzá alakították át. Jelenleg 700 csontfülke található benne.[24]
Holtak
városa a temető. Minden temető egyben, az élők helyi közösségének önmagáról
kiállított bizonyítványa is. Akik halottaikat nem tartják tiszteletben,
emléküket nem becsülik, nyughelyüket nem ápolják, maguk sem érdemelnek
életükben tiszteletet, megbecsülést, gondoskodást.
Többen
csak kegyeletből járják a temetőket, felkeresvén őseik, szeretteik, barátaik
sírját, ha még azok valahol fellelhetőek. Ha már nem, akkor legfeljebb marad a
temetői Nagykereszt, vagy a teljes feledés…
Kevesek
fordulnak a megismerés, a tanulás vágyával szívükben temetőink felé. Pedig –
ahogy Eötvös Károly állítja – „Sokat
lehet tanulni a temetőben. Sok kincset lehet ott gyűjteni. Gondolatok és
érzések kincsét, ábrándokat és sejtéseket, tanulságokat és erényt. Csak bűnt és
gonosz indulatot nem lehet. Tiltja ezt az enyészet.”[5] Valóban, a temető nyitott
könyv, csak meg kell tanulni kellő alázattal olvasni belőle…
A
Klauzál Gábor Társaság – névadója halálának 150. évfordulójára megnyitott
„Emlékév” keretében – kegyeleti sétát szervezett 2016. szeptember 24-ére a
Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe, melynek során elsősorban azon kortársak
síremlékeit szándékoztak felkeresni, akik az egykori Hazafi személyéhez,
életéhez, munkásságához valamilyen módon kötődtek. Az utókor szerencséjére, az
itt lévő síremlékeik számossága még oly jelentős, hogy egy időben és térben is
ésszerű nagyságú séta, valamennyiük felkeresését nem teszi lehetővé. A
megtervezett útvonal végül 3,2 km hosszúságúra és 3,5 óra időtartamúra
sikeredett.
Az
érdeklődők a megjelölt a szombati napon a temető főbejáratánál gyülekeztek,
majd a szépszámú csoport – kellemes, kissé szeles, de napsütéses időben –
reggel 9 órakor indult útjára a jobb oldali falsírboltok irányába…
Mielőtt
az általunk keresett első síremlékhez értünk volna, rövid bepillantást tettünk
a temető történetébe, ami az elmúlt több mint másfél évszázad történelmi
változásainak is hű lenyomata. Pest városa a török kiűzése után létesült és idő
közben elszaporodott, majd a város terjeszkedésének és hosszabb távú
fejlesztésének gátját képező, kisebb templomkert-beli, illetve egyéb közösségi
temetkezési sírkertek[6] kiváltására, hosszabb távú
megoldásokat keresett. Ezek egyik törekvéseként jött létre 1790-ben Pest város
első központi temetője, az ún. Váczi úti temető.[7] A rohamosan fejlődő város
részére ez a temetőterület sem mutatkozott elégségesnek, így 1847-ben Pest
városa, temetkezési célokra új területet jelölt ki a Kerepes felé menő út
mellett. Ebben a temetőben az első, hivatalos temetéseket 1849. április 1-jével
kezdték meg.
A
temetőt a város 1885-ben dísztemetővé nyilvánította és tehermentesítésére
megnyitották a mai rákoskeresztúri Köztemetőt.
|
|
|
|||
A jobb oldali falsírboltok előtti út (1960k) |
Vörösmarty Mihály
síremléke (1960k)
|
A Batthyány mauzóleum (1960k) |
A
temető rendezésére, a jelesebb halottak csoportosítására, díszparcellák,
díszsorok létrehozására folyamatosan készültek tervek és ezeknek megfelelően
rendszeresek voltak a temetőn belüli áttemetések is. Mindeközben folyamatos
volt a temető parkosítása is.
A
második világháború utáni politikai hatalom, a korábbi korok számos történelmi
nagyságának, a hazai nemesség és polgárság színe-javának hamvait őrző temetőt –
„a múltat végképp eltörölni”-jegyében
– 1952-ben lezáratta és megkezdte annak felszámolását. Szerencsére a folyamat
lassú és nehézkes volt, míg újabb „koncepció”-váltással, a Fővárosi Tanács VB
Nemzeti Pantheonná nyilvánította a sírkertet. Ez lényegében csak a temető
megmaradását eredményezte, de értékeinek fenntartását, védelmét nem biztosította.
Megindult a temető munkásmozgalmasítása is.
Az
1989-1990. évi politikai kurzusváltás – néhány eredménytől eltekintve – sem
hozott lényegi változást, sőt, a pénzéhségből adódóan újonnan megindult
köztemetések folyamatosan rombolják mindazt, amit az elmúlt több mint másfél
évszázadból, még hagyatékunknak tudhatunk…
A
temető jobb oldali falsírboltjainak sorában nyugszik cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél Emánuel (1814-1897)
politikus, régész, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, végül
másodelnöke, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja.[8]
Az
1848. március 15-ei pesti forradalom kirobbanását követően március 17-től –
Klauzállal Gáborral, Nyáry Pállal és Rottenbiller Lipóttal – a nemzetőrség
megszervezésén dolgozik.
Március
23-tól Pesten, Szemere Bertalannal együtt, a Klauzál Gábor elnökletével működő
Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottság tagja.[9]
Tőle
nem messze, borostyánnal benőtt síremlék alatt található károlypatyi és vasvári Károlyi István (1794-1863) ügyvéd,
nyomdatulajdonos, könyvkiadó, író, költő, publicista.[10] Trattner Mátyás nyomdász
leányát 1824-ben vette feleségül, majd 1827-től Trattner-Károlyi néven vezette a
nyomdáját.
Kora
egyik vezető nyomdája volt, számos író és költő művét jelentette meg. Itt adták
ki többek között Széchenyi István több művét, Fényes Elek Magyarországról szóló
statisztikai és topográfiai leírását, az Auróra Almanachot, de számos
kalendáriumot, kisnyomtatványt, plakátot is készítettek. A Trattner-Károlyi
kiadó jelentette meg az egyes országgyűlési ülésszakok törvénycikkelyeit is.
Ebben
a pesti nyomdában készült Birányi Ákos:
Pesti forradalom c., 1848-ban megjelent munkája is, amelyik a forradalom
első öt napjának – a szemtanú hitelességével való – pontos leírása, benne
Klauzál Gábor feledhetetlen érdemeivel.
Az egykori temetőiroda épületét és a II. kaput elhagyva találjuk Vörösmarty Mihály (1800-1855) költő, író, műfordító publicista, nyelvész, az 1832-es helyesírási szótár szerkesztője, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság egyik megalapítója, a Nemzeti Kör elnöke[11] síremlékét.
Amikor
Vörösmartyt apja 1816. őszén Pestre vitte tanulni, akkor az 1816/1817. tanévben
a piaristák gimnáziumának 6. osztályába járva, iskolatársak voltak Klauzál
Gáborral. Erről később, az Újság című lap így emlékezett meg: „Abban az esztendőben, mikor Vörösmarty a
pesti piaristákhoz járt, az ötödik osztály tanulója volt Klauzál Gábor (első
eminens volt nyolcvanöt osztálytársa közt) s a negyedik osztályba járt Schedl
Franciscus (a későbbi Toldy Ferenc), ki a 31-ik eminens volt 88 tanulótársa
közt.”[12]
Az
első népképviseleti országgyűlésen Klauzál Gábor képviselőtársa. Az általa írt Szózat c. költeményét énekelve helyezték
Klauzál hűlt tetemét sírjába Szegeden 1866. augusztus 6-án, valamint ugyanott,
az augusztus 14-ei gyászmiséjét követő megemlékezésen, annak első és második
versszakát énekelte a gyászoló közönség. [Gerenday, 1858.][13]
![]() |
A jobb oldali falsírboltok előtti út a Fiumei út mentén |
Néhány
lépésnyire tőle, az út bal oldalán, egy kis szigetecskén, árnyas fák alatt áll Arany János (1817-1882) – „a ballada Shakespeare-je”, „a szalontai nótárius” – költő, író,
esztéta, irodalomtörténész, dal- és zeneszerző, muzsikus, népdalgyűjtő, vándorszínész,
honvéd nemzetőr, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, titkára, majd
főtitkára, a Kisfaludy Társaság igazgatója[14] síremléke.
Barátja,
Petőfi Sándor pesti szobrának avatásán, 1882. október 15-én erősen megfázott és
az ezt követő tüdőgyulladásban október 22-én déli 12 órakor elhunyt. Temetése
október 24-én du. 3 órakor kezdődött a Kerepesi úti temetőben. Síremléke köré
később, a Margitszigetről hozott tölgyfacsemetéket ültettek.
Halálát
követően közadakozás indult szobrának felállítására. A Fővárosi Lapok
folyamatosan tudósított a beérkező adományokról. Az adományozók között a
Klauzál család is ott található: „Az
Arany János szobrára ujabban adakoztak szerkesztőségünknél: … Klauzál Gábor
özvegye és családja tiz forintot; …”[15]
A
Magyar Nemzeti Múzeum előtt álló bronz szobrát – mely Stróbl Alajos alkotása és
mellékalakjai: Toldi Miklós, valamint Rozgonyi Piroska[16] – 1893. tavaszán
leplezték le. [Stróbl Alajos és Kalina Mór, 1885.]
Visszatérve
a jobb oldali falsírboltokhoz, utunkat folytatva kéméndi Szalay László (1813-1864) ügyvéd, politikus, országgyűlési
képviselő, jogtudós, politikai közíró, történetíró, a Magyar Tudományos
Akadémia tagja és titkára, a Kisfaludy Társaság tagja[17] síremlékéhez érünk el,
aki 1844-től az első Pesti Hírlap szerkesztője is volt.
A
Büntető törvénykönyvet kidolgozó 1840. évi országos választmány – melynek
Klauzál Gábor is tagja – jegyzőjeként, részt vett a javaslat elkészítésében és
szerkesztésében, a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában.
A
Batthyány-kormány időszakában, Deák Ferenc minisztériumában a kodifikációs
osztály vezetője. [Gerenday, 1865.]
A
jobb oldali falsírboltok Fiumei út menti szakaszának vége felé érjük el Bugát Pál (1793-1865) orvos, egyetemi
tanár, műfordító, nyelvész, a Természettudományi Társaság megalapítója, a
Magyar Tudományos Akadémia tagja[18] sírját.
Ő
volt az első, aki hazai egyetemen, magyar nyelven adott elő orvostudományt. Klauzál
Gábor minisztersége alatt, az 1848. nyarán-őszén pusztító országos
kolerajárvány során szerzett tapasztalatai alapján, októberben az Orvosi Tárban
„A cholera megérkezett Buda-Pestre”
címmel írt helyzetelemzést. Később a Honvédelmi Bizottmány Magyarország
főorvosának nevezte ki. [Csontos László-Hoffer Miklós, 1966.]
A
jobb oldali falsírboltok első töréspontját adó Ganz-mauzóleummal szembeni köröndön
áll Csengery Antal (1822-1880)
közgazdász, író, műfordító, publicista, az első Pesti Hírlap főszerkesztője,
országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és másodelnöke, a
Kisfaludy Társaság tagja[19] síremléke.
A
Pesti Hírlapot – annak főszerkesztőjeként – 1848-ban a Batthyány-kormány
politikájának szolgálatába állította, támogatva törekvéseiket, annak közlönyévé
tette.
Deák
Ferenc egyik bizalmasa, aki részt vett a kiegyezés előkészítésében is. Klauzál
Gábor képviselőtársa, akivel több bizottságban, választmányban és delegációban
dolgoztak együtt.
A
Salgótarjáni út menti jobb oldali falsírboltok elején található Rottenbiller Lipót (1806-1870) ügyvéd,
az Iparbank és Takarékpénztár megalapítójának sírja.[20] Pest első alpolgármestere
1843-tól, majd háromszor főpolgármestere, első alkalommal 1848-ban, amikor a
város vezetése a forradalom mellé állt.
|
|
|
|
||||
Rottenbiller Lipót
|
Rottenbiller Lipót partéja |
Rottenbiller Lipót síremléke
|
Rottenbiller Lipót
bronz portréja
|
A
forradalom első napján, 1848. március 15-én – amikor Pest város tanácsa aláírta
és a város pecsétjével hitelesítette a 12 pontot –, lelkesítő szónoklatot
intézett a városházánál egybegyűlt néphez. Ezt követően Klauzál Gáborral és
Nyáry Pállal együtt indult Budára, a helytartótanácsba.
A
még ezen a napon megalakuló Pest városi
Rendre Ügyelő Választmány (közismertebb nevén: Közcsendi Bizottmány) –
melynek tagjai között ott van Klauzál Gábor is – elnöke lesz.
Március
17-étől Klauzál Gáborral, Nyáry Pállal és Pulszky Ferenccel együtt, a
nemzetőrség szervezésén dolgozik.
Jelenlegi
állapotát tekintve, ez a sírhely egyben nemzeti kegyeletünkre mondott vádbeszéd
is, hiszen a kopasz téglafalon lévő, egykor felmázolt fehér nyíl mutatta táblán
és a rajta lévő bronz domborművön kívül, nem sok minden emlékeztet arra, hogy
itt egy jeles történelmi személyiségünk várja a feltámadást…
Amennyiben
sétánk idő-korlátait feloldanánk, úgy a jobb oldali falsírboltok mentén
további, Klauzál Gáborhoz kötődő személyek nyughelyeit látogathatnánk meg. Kik
is ők?
Ahogy
haladunk a temető keleti sarka felé, egyre nehezebb a tájékozódás, ugyanis a
buján terjeszkedő növényzet által takart, romos, elhanyagolt, hiányzó
síremlékek között, avatott szem és kellő elszántság kell ahhoz, hogy a látogató
kitartással keressen és ne adja fel a sokszor reménytelennek tűnő kutatást.
A
Salgótarjáni út felőli oldal falsírboltjainak sorában – a 40. parcella közepét
elhagyva – találjuk ehrenbergi Eckstein
Frigyes (1803-1859) orvos, egyetemi tanár, dékán, az Orvosegylet elnökének
nyughelyét.[21]
Klauzál
Gábor minisztériumának egészségügyi osztályán egészségi tanácsnok, a
közegészségügyi intézmények (kórházak) ügyei tartoznak hozzá.
Klauzál
felhatalmazásával, 1848. május 24-én – Tormay Károly miniszteri tanácsossal és
Plósz Lajos pesti orvossal együtt – a Havasalföldre küldték ki, hogy az ott már
megjelent kolerajárványt tanulmányozzák.
Sauer
Ignác mellett tagja volt a Polya József elnökségével, 1848. október 27-ével
megalakult, kolera elleni védekezést irányító háromtagú bizottságnak.
A
temető IV. kapuja utáni szakaszon – a 48/2. parcella magasságában nyugszik váradi Polya József (1802-1873) orvos,
járványügyi szakember, a Szent Rókus Kórház igazgató főorvosa, mezőgazdász,
kertész, pomológus, grafikus, illusztrátor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.[22]
Mint
az 1831. évi hazai országos kolerajárvány idején kellő tapasztalatokat szerző,
illetve eredményes orvosi munkát végző szakember szolgálatait – az 1848. nyarán
fenyegető kolerajárvány idején is – a kormány is igénybe vette. Később, az
október 27-én felálló háromtagú Országos Kolera Bizottmány elnökének nevezték
ki.
Tovább haladva, elérjük a jobb oldali falsírboltok következő töréspontját jelentő Thalmayer-mauzóleumot.[23] A Thalmayer család egykori mauzóleumát 1926-ban csontházzá alakították át. Jelenleg 700 csontfülke található benne.[24]
|
|
|
|
|
|||||
Az egykori Thalmayer mauzóleum, ma csontkamra… |
… ahol nem csak a csontok enyésznek |
Csontfülkék |
Temetettek |
Csontfülkék |
Utunkat
északi irányba folytatva, elsőként árkosi
Benkő Dániel (1799-1883) mezőgazdász, tanár, uradalmi főfelügyelő,
mezőgazdasági szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának sírját érjük
el.[25]
Klauzál
Imre (1799-1847) – Klauzál Gábor testvére – 1838-ban, a rohonci gazdasági
tanintézetet szervezte, ahová az akkor már jó nevű szakembert magával vitte tanárnak.
Később társszerzője lett a Korizmics
László-Benkő Dániel-Mórocz István: A mezei gazdaság könyve (Pest, 1855.) c.
hatkötetes könyvnek, melyben az átvett, idegen nyelvű anyag fordításán túl, azt
jelentősen kibővítve, az okszerű gazdálkodás alapelveinek hazai viszonyok
közötti alkalmazási kérdéseit tárgyalják. Koruknak egyik legsikeresebb
mezőgazdasági szakkönyvét alkották meg.
Tovább
haladva még mindig a jobb oldali falsírok mentén, az 54/1. parcella
magasságában két kiváló orvos sírja van egymáshoz közel.
Az
első Fromm Pál (1812-1899) főorvosé,
aki 1848-1849-ben a kolerajárvány elleni küzdelem egyik vezetője volt.[26]
Korábban
Sauer Ignác professzor klinikáján tanársegéd, majd szolgálatait önként ajánlja
fel a Batthyány-kormánynak. Klauzál Gábor minisztériumának egészségügyi
osztályán 1848. május 4-től lett fogalmazó. Kiváló orvos, aki elveihez, orvosi
esküjéhez minden körülmények között szigorúan ragaszkodott.
A
másik Poór Imre (1823-1897) orvos,
bőrgyógyász, egyetemi tanáré, aki 1848-ban honvédnak állt, később szakíró és a
Magyar Tudományos Akadémia tagja.[27]
Akadémiai
székfoglaló értekezésében 1864-ben így emlékezik meg Klauzál Gáborról: „Érdemleges hazánkfia Klauzál Gábor úr
javaslatára magam is több ízben magva és héjával együtt főtt czitromot
(mindennap egyet) etettem meg idült váltólázas több betegemmel: e betegek
mindannyiszor felgyógyultak 8-14 czitrom kifőzött nedvének elköltése után. A
gyógyerő a czitromban ugyanaz, a mi a keserű mandolában, t. i. a czitrommagban
szintén kéksav (acidum hydrocyanicum) rejlik.”[28]
Klauzál
Gábor orvosa, akit Kalocsán a Szabó-házban lévő betegágyánál, az utolsó
napokban két alkalommal is felkeres, hogy rajta segíteni próbáljon.
Klauzál
Gáborné, Schmidt Emma orvosaként, az asszony gyógykezeléséről is gondoskodott
élete utolsó szakaszában...[29]
Sétaútvonalunktól
és a jobb oldali falsírboltoktól is kissé félreeső helyen, Eckstein doktor
síremléke után érdemes még befordulnunk a bozótos 48/1. parcellába, ugyanis
annak északi oldalában található szentmiklósi
Szabó József (1822-1894) geológus, bányamérnök, mineralógus, utazó,
akadémiai, majd egyetemi tanár, tankönyvszerző, a Magyar Tudományos Akadémia
tagjának sírja.[30]
|
|
|
|
|
|||||
Szabó József partéja | Szabó József eredeti síremléke (1960k) | Szabó József síremléke |
Szabó József mellszobra... |
...hátoldalán a figyelmeztetéssel! |
A szabadságharc idején pestkerületi
salétrom-főfelügyelőként a szabadságharc puskaporgyártását segítette. A hazai
geológus-iskola megteremtője.
Schmidt Emma révén, rokonságban áll
Klauzál Gáborral. Testvére az a Szabó Mihály, akinek kalocsai házában 1866.
augusztus 3-án Klauzál Gábor elhalálozott. [Eredeti
síremléke: Szécsi Antal, 1897.]
![]() |
Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja
2016. december
(A képeket készítette: Kecskeméti Tibor, Bartos Mihály és Hódi Szabolcs, a képeket az íráshoz összevállogatta: Bartos Mihály és Hódi Szabolcs)
A temetői sétáról szóló írás folytatásai:

Megjegyzések:
[2] Quintus Horatius Flaccus (Kr.e. 65-8), Hogyha elér a halál c. verse.
[3] A katolikus egyház katekizmusa. – Második kiadás. Szent István Társulat – Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest é. n. 2299.
[4] Forrás: A Hittani Kongregáció instrukciója a katolikus temetésről – Új Ember, LXXII. évf. 45. (3559.) szám, 2016. november 6. 6.o.
[5]Eötvös Károly: Balatoni utazás I-II. – Magyar Hírmondó; Magvető Könyvkiadó, Budapest 1982. [Eötvös] II. 398.o.
[6]Néhány ezek közül: hódoltság-kori török temető a mai Kálvin téri református templom-Erkel utca környékén; Felső-Kapu temető a XVII. szd-ból a mai Kristóf tér-Váci utca-Türr utca találkozásánál; Alsó-Kapu temető a XVII. szd-ból a mai Kecskeméti utca-Múzeum körút találkozásánál a mai Korona Szálló területén; Első józsefvárosi temető 1730-tól a mai Dugonics utca-Kálvária utca-Kőris utca-Diószeghy utca által határolt területen; Zsidó temető 1788-tól a mai Ferdinánd-híd Lehel tér felőli végénél, a korábbi négy zsidó temető helyén; XVIII. szd-i városi temető a belvárosi Ferences-templom mögött; Misericordianusok temetője a mai Főpolgármesteri hivatal területén; Pestis-temető a mai Molnár utca nyomvonalán a Fővám tér felé; XVIII. szd-i sírkert a mai Török Pál utca-Lónyay utca találkozásánál; Szerb temető a mai Szerb utca-Veres Pálné utca találkozásánál a templomkertben; Görög és Szerb temető a mai Pipa utca-Csarnok tér-Gönczy Pál utca találkozásánál; Invalidusok temetője a mai Kossuth Lajos utca-Deák Ferenc tér közötti területen; XVIII. szd-i városi temető a mai Erzsébet tér-Vörösmarty tér között; első ferencvárosi temető 1825-től a mai Haller téri templom mögötti területen; második józsefvárosi temető és katonai sírkert 1818-tól 1860-as évekig a mai Ganz-Mávag telken; valamint templomok altemplomai, etc.
[7] Ez a mai Váci út-Taksony utca-Lehel utca által határolt területen helyezkedett el. A temető 1847-re gyakorlatilag megtelt, azt akkor lezárták. Földbe már nem temettek, de a meglévő sírboltokba még előfordultak esetek. A temető végleges megszüntetéséről 1871-ben határoztak. A terület kiürítése több évtizedig tartott.
[8] Sírhelyazonosító [SHA]: J. 30
[9] 1848. szeptember 9-től október közepéig Bécsben, a király személye körüli minisztérium vezetője. Felmentése után visszatér Pestre, ahol a Honvédelmi Bizottmány földművelés-, ipar- és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja.
[10] SHA: J. 37
[11] SHA: J. 82
[12] Újság, II. évf. 61. szám, 1926. március 16. 6.o.
[13] A síremlék alkotójának, készítőjének és felállítási idejének megjelölése a továbbiakban is.
[14] SHA: 14. sziget
[15] Fővárosi Lapok, XIX. évf. 252. szám, 1882. november 3. 1569.o.
[16] A városi legenda egyik változata szerint, alakját a szobrász a fiatal Hugonnay Vilma grófnőről formázta, de ezt a hivatalos művészettörténet cáfolja. A modell Széchenyi Alice grófnő, Sz. Béla gróf leánya volt.
[17] SHA: J. 134
[18] SHA: J. 169
[19] SHA: 24/1-körönd-2
[20] SHA: J. 196/197
[21] SHA: J. 337
[22] SHA: J. 383
[23] SHA: J. 450-454
[24] Csak reménykedhetünk, hogy a sétánk során megemlítésre kerülő – a temetőben sírhellyel már nem rendelkező – Klauzál-családtagok maradványai is ebben az osszáriumban találhatóak…
[25] SHA: J. 485
[26] SHA: J. 526
[27] SHA: J. 539
[28] Dr. Poór Imre: Adatok a természet orvosi czélszerűségéhez, vagyis Minden vidék megtermi az otthonos betegségek gyógyszerét. Székfoglaló értekezés ~ lev. tagtól. (olv. 1864. július 4-én) – Magyar Akadémiai Értesítő / A mathematikai és természettudományi osztályok közlönye. 6. kötet, Pest 1865.
[29] Pesti Napló, XL. évf. 99. szám, 1889. április 10. 3.o.
[30] SHA: 48/1-3-35
