Klauzál Gábor és kortársai III.
Adalékok egy temetői séta stációihoz…

A Deák-mauzóleumból kilépve, déli irányban indulunk tovább. Jobb oldalon, a 29/1. parcella első sorában ékeitől megfosztott, mohos kőfáklya mered a magasba. Itt nyugszik Marastoni (Ciacomo) Jakab (1804-1860) festő, litográfus, az Első Magyar Festészeti Akadémia létrehozója.[1] Nála kezdte képzőművészeti tanulmányait többek között Lotz Károly, Zichy Mihály és Kovács Mihály is. Barabás Miklós mellett, Magyarország legkeresettebb portréfestője. Pest városának díszpolgárává választották 1846-ban.

Marastoni Jakab	Marastoni Jakab partéja	Marastoni Jakab síremléke

Síremlékének ma már nem olvasható sírverse:

„Művész, ki hazát hagyál az új honért, Egy álomért küzdöttél: Magyar művészetért. Pihenj nyugodtan magyar föld alatt, Immár álmaid megvalósultanak.”

Személye helytörténetünk szempontjából ugyan fontos,[2] de tulajdonképpen fia, Marastoni József (1834-1895) festő litográfus az, akire itt emlékezünk, aki korának jeles portréfestőjeként, számos ismert, XIX. századi magyar személyiség arcképét örökítette meg.

Az országgyűlési képviselők albumához 1861-ben, Klauzál Gábor is modellt ült neki. Ezt a szignált és a modell által is aláírt eredeti ceruzarajzot – melyből később litográfia készült –, a Társaságunk által 2016. májusában megrendezett „Klauzál 150” kiállítás keretében láthatta a közönség.

Közvetlenül a mellette lévő sírban nyugszik Lisznyai Damó Kálmán (lisznyói Lisznyay Damó Kálmán) (1823-1863) költő, ügyvéd, történetíró, honvéd őrnagy, a Tízek Társaságának tagja.[3]

Lisznyay Damó Kálmán	Lisznyay Damó Kálmán partéja	Lisznyay Kálmán  síremléke

„Szónoki mellképek” címmel, verset írt Klauzál Gáborhoz, melynek utolsó szakasza így hangzik:

„Áldás e házra! és országos üdv! És úgy tekintem mint a nemzetét, E ház ’nem eladó’ s ha kérdeznék: Kié? Ki bírja szentelt tűzhelyét? Mondjátok a népnek örömtele: – Ez élő ház ’KLAUZÁL kebele.’”

Utunkat folytatva érjük el a 38. parcella északi sarkát, ahol balra befordulunk és megállunk. Az előttünk elterülő parcella bozótos sarjerdő, az oldalában lévő első sirhelysoron némi zöld-takarítás nyomai, itt-ott egy-egy öreg sírkő árválkodik magányosan. Az elmúlt évi temetőkutatás egyik nagyszerű eredménye kerül most bemutatásra…

A 38. parcellában nyugszik Klauzál Gábor (1891-1918) tanárjelölt[4], Klauzál Gábor miniszter fiának egyetlen gyermeke, aki fiatalon, 27 éves korában, 1918. december 12-én spanyolnáthában (influenza) meghalt. December 14-én temették el itt, az akkori Kerepesi temetőben.

A Budapesti Hírlap közölte halálhírét: „Ifjabb Klauzál Gábor tanárjelölt huszonhétéves korában a járvány áldozata lett. Temetése szombaton délután három órakor lesz a kerepesi-uti temető halottasházából. Klauzál Gábor miniszteri tanácsos egyetlen fiát gyászolja az elhunytban.”[5]

A parcellát 1954-ben hivatalosan felszámolták, de a későbbiekben nem temettek ide. A felszámolásig meghirdetett időben exhumálásra nem kerültek földi maradványai ma is itt nyugszanak. A sírhely pontos kimérése a megmaradt sírkövek alapján megoldható. A jövő egyik nagy feladata adott, emlékjelet kell ide állítanunk…

A 37/2. parcellát megkerülve a 37/1. parcella első sorában áll agg-szentpéteri Korizmics László (1816-1886) mezőgazdász, mérnök, szakíró, agrárpolitikus, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának síremléke.[6]

Korizmics László	Korizmics László partéja	Korizmics László síremléke

Munkássága alapján már ismert szakember – Klauzál Gábor hívására – 1848. április 27-től a minisztérium földmivelési osztályában titoknokként kezdi meg szolgálatát.

Korizmics László 1861-ben, Promontor és Kistétény határában, 20 kat. hold szőlőterületet vásárol, ahol rövid időn belül mintaszerű szőlőgazdálkodást alakít ki.

Korizmics László sírjánál

Klauzál Gábor kistétényi gyakorlati tapasztalatait és helyismeretét, valamint az országjárása során tett saját megfigyeléseit felhasználva, jelentős kísérleteket folytattak együtt, a hazai szőlőgazdálkodás és borászat megújításáért, valamint a konyhakertészet korszerűsítéséért. Közös munkájukról részletes beszámoló a „Levelek a szőlőből” című írásokban olvasható.[7]

Sírfelirata: Cedro dignus cipressum merebat[8]

A síremléket elhagyva, átvágunk a parcellán, annak északi oldalára. Itt áll ifjabb also-torjai Vastagh György (1868-1946) szobrászművész sírköve.[9]

Első mestere Zala György szobrászművész volt. Felesége – Benczúr Gyula leánya – Benczúr Olga képző- és iparművész. Jelesebb alkotásai: Budapesten a Várban Görgey és Hadik lovasszobra, Szegeden II. Rákóczi Ferenc lovasszobra, Pápán Honvédemlék című alkotása.

Szeged városának megrendelésére, elkészítette Klauzál Gábor mellszobrát, melyet 1906-ban avattak fel és ott, ma is látható.[10] 

id. Vastagh György	id. Vastagh György partéja	id. és ifj. Vastagh György síremléke	ifj. Vastagh György

Ismét érintve a Deák-mauzóleum köröndjét, azt hátunk mögött hagyva, északi irányba vezet utunk.

A 28. parcella észak-keleti sarkánál hantolt, virágokkal beültetett, gondozott sír áll magában. Itt nyugszik Szabad György (1924-2015) Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, akadémiai doktor, politikus, országgyűlési képviselő, országgyűlési elnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Szabad György	Szabad György partéja	Szabad György sírja

Nagytétényben, 1996-ban Ócsai Károly: Tétényi csata emlékművének avatóbeszédét mondta és az emlékművet leleplezte.

A Klauzál Gábor Társaság 2005. október 7-ei, II. Történelmi Szalon-estjén „Klauzál Gábor szerepe Magyarország polgári átalakulásában” címmel tartott előadást.

Északi irányba haladva, a 35. parcella sarkán áll az Áldásy család sírboltja. Jó példája a családi gondoskodásnak, hiszen egy felszámolt temetőből került áthelyezésre, ugyanakkor jól szemlélteti az utókor hálátlanságát is, hiszen rendkívül elhanyagolt, rossz állapotban lévő síremlék.

Ebben a sírboltban nyugszik Clark Ádám (Adam Clark) (1811-1866) skót lakatos, építészmérnök, vasútépítő mérnök, a Széchenyi-lánchíd építésének vezetője, a budai Váralagút tervezője és kivitelezője, 1848-as miniszteri tanácsos is.[11]

Clark Ádám	Clark Ádám partéja	Clark Ádám	síremléke

Áldásy Antal (1790-1856) budai városi elöljáró leányát, az akkor 18 éves Áldásy Irmát (1837-1921) romantikus körülmények között, a Várszínház egyik előadásán ismerte meg és rövidesen, 1855. november 6-án nőül is vette.

Rövid volt házassága, 1866. június 23-án bekövetkezett halála után, két nappal később, a Buda vízivárosi sírkertben, az Áldásy-család sírboltjában helyezték örök nyugalomra. A temető felszámolásakor a sírboltot ugyanabban a formában helyezték át a Kerepesi temetőbe.

Barabás Miklós1864-ben készült, a Lánchíd alapkőletételét megörökítő nagyméretű olajfestményén, alakja Klauzál Gáborral együtt, a kor történelmi nagyságai között került megörökítésre.

A 35. parcella északi sarkánál keletre fordulva, a 34. parcella mellett visz utunk addig, míg egy karcsú, baljával koponyát tartó, jobbjával pedig az ég felé mutató hölgyalak nem tűnik fel baloldalon, hirdetve „Non omnis moriar!”.[12] Itt befordulva a 34. parcellába, balra Lenhossék Mihály (1863-1937),[13] majd a parcella közepén Gombaszögi Frida (1890-1961) lassan pusztuló sírboltja, jobbra fordulva pedig szentgyörgyi Hugonnay Vilma (1847-1922)[14] nyughelye következik. A parcella keleti végében érjük el a 34/1. és 34/2. parcellákat. A két parcella közötti sétaútra, Semmelweis Ignác (1818-1865)[15] egykori, mára csak jelképes síremlékénél térünk rá.

Semmelweis Ignác	Semmelweis Ignác néhai síremléke	Hugonnay Vilma síremléke	Hugonnay Vilma

Balra áll Henszlmann Imre (1813-1888) művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának sírja.[16]

Henszlmann Imre	Henszlmann Imre partéja	Henszlmann Imre	síremléke

Bécsben 1848-ban – a Batthyány-kormányból, a király személye körüli miniszter – Esterházy Pál Antal mellett, a német sajtót tájékoztató referens.

Pulszky Ferenc így ír 1848. őszének bécsi történéseiről: „Midőn 1848-ban mint államtitkár herceg Esterházy Pál miniszter mellé Bécsbe küldettem, Kossuth kérésemre őt [t.i. Henszlmann Imrét – B.M.] és Szontágh Pált neveztette ki fogalmazókul, s ő tartotta fenn az érintkezést a német sajtóval és a deákokkal Bécsben“.

A bécsi forradalom leverése után Henszlmann Szontághgal Bécsben maradt. Bem tábornoknak útlevelet szereztek és mint állatkereskedőt szállították ki a megszállt Bécsből. Később letartóztatták őket. Henszlmannt 8 hónapi börtönre ítélték és a „Salzgriesi“ kaszárnyába zárták. A kihallgatásánál mindent tagadott, vádlója kijelentette: „Ön a legrosszabb és leggonoszabb, de semmit sem tudunk rábizonyítani!“[17]

Az emlékét ápoló kassai Henszlmann Imre Történelmi Társasággal a Klauzál Gábor Társaság kapcsolatban áll, több közös programunk volt az elmúlt évtizedben.

A háta mögötti sorban áll morvai Zlamál Vilmos (1803-1886) állatorvos, egyetemi tanár, szakíró, országos állatorvos, 1848-as honvéd, 1864-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának síremléke.[18]

Zlamál Vilmos	Zlamál Vilmos partéja	Zlamál Vilmos síremléke

Klauzál Gábor minisztériumának egészségügyi osztályán egészségi tanácsnokként teljesített szolgálatot.

A sétaútról jobbra fordulva, a 34/1. parcellába térünk be. Itt áll Degré Alajos (1819-1896) ügyvéd, író, országgyűlési képviselő, a Pilvax-beli Tízek Társasága, a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagjának sírja.[19]

Degré Alajos	Degré Alajos partéja	Degré Alajos síremléke

Az 1843-ban letett ügyvédi vizsgái után, a pozsonyi országgyűlésen királyi táblai jegyző. Pesten a forradalom kitörése után, Klauzál Gábor aktív részvételével megalakult, majd később kibővített „Pest városi Rendre Ügyelő Választmány”, népszerű nevén a „Közcsendi Bizottmány” jegyzője, majd belügyminiszteri titkár, 1848. nyarától a honvédség kötelékébe lép, ahol – az 1849. július 20-ai turai lovassági ütközetben történt sebesüléséig – végigharcolja a szabadságharcot.[20]

A Klauzál családdal leánya, Degré Katalin révén kerül rokoni kapcsolatba, aki – Klauzál Gábor fiának – ifjabb Klauzál Gábornak lesz felesége.

Jelentős kortörténeti munkája a „Visszaemlékezéseim” c. könyve. Ebben Klauzál Gábor 1848. március 25-ei pesti fogadtatásáról például így ír: „Az új kormány, hogy addig is, míg a fővárosba átteszi székhelyét, képviselve legyen, leküldte Klauzál Gábor minisztert. Úgy fogadták, mint a jeles, szeretetre méltó hazafi érdemelte, bizalommal, előzékenységgel s hódoló kitüntetéssel.”[21]

A parcella dél-keleti sarkánál áll Táncsics Mihály (Mihajlo Stančić) (1799-1884) író, publicista, nyelvész, lapkiadó, országgyűlési képviselő síremléke.[22]

Táncsics Mihály	Táncsics Mihály partéja	Táncsics Mihály	síremléke

Neve talán az 1848. március 15-ei eseményekből ismert legjobban az utókor előtt. Mintegy húszezer fős tömeg ment át ezen a napon késő délután a Pest-Buda közötti hajóhídon, hogy a 12 pontos követelést a mai Kapisztrán téren ülésező Helytartótanácsnak átadják és azokat a lehetőségek szerint elfogadtassák. A hivatalos küldöttségből Klauzál Gábor, Nyáry Pál és Rottenbiller Lipót alpolgármester vezette elő a forradalom követeléseit. Ezek egyike volt az írásai miatt, bírósági ítélet nélkül fogva tartott Táncsics Mihály szabadlábra helyezése. A helytartótanács Klauzál Gábor érvelését meghallgatva és Nyáry Páltól a saját költsége terhére kifizetett óvadékot átvéve, a kérést teljesítette.

Táncsics Mihály a szabadulására így emlékezett vissza: „Börtönöm ajtaja feltárult és beléptek Nyáry Pál, Klauzál Gábor és mások is többen, de ezek élén kedves feleségem is, …”[23]

A 34/1. parcella ezen a ponton szomszédos a 43. parcella észak-nyugati sarkával. A 43. parcella – melyet most időnk korlátossága miatt nem látogathatunk meg – észak-keleti sarkában, árnyas fák alatt található a Váczi úti temető emlékhelye. Az 1870-es évekre felszámolt Váci úti temetőből áthozott, külön sírjelekkel nem jelzett földi maradványok közös sírhalma ez, rajta az emlékoszloppal, melynek felirata: „A régi Terézvárosi, ugy nevezett Váczi temetőből 1876. évi sept. haváig ide tömegesen áttakaritott tetemeknek emlékeül.”

Eredetileg a Váci úti temetőben temették el 1831. június 1-én délután 4 órától, az élete 84. évében meghalt Klauzál Nepomuk Jánost, Klauzál Gábor édesapját.

A temető felszámolásra való meghirdetését követően, földi maradványait és síremlékét még fia életében, a Kerepesi út melletti temetőbe helyezték át. Ebből az időszakból nem állnak rendelkezésre temetői nyilvántartások, az ezt követő időszaknak pedig a nagyfokú hiányosságai miatt, sírjának további sorsa ismeretlen.   

Eredeti sétánkat folytatva, északi irányba, a bal oldali falsírboltok felé indulunk tovább. Janus-arcú a temető ezen a szakaszon: jobbra rendezett, gondozott a 41. parcella, balra elvadult bozótos a 33/2. parcella, melynek legfeljebb csak a szélső sírhelysora nyújt némileg vigasztalóbb képet. Hiába, itt már a temető hátsó, kevesek által látogatott sarkához vagyunk közel.

A bal oldali falsírboltok sorát elérve, balra fordulunk. Siralmas látványt nyújt ez a szakasz. A pusztuló és pusztított síremlékek alatt, méltatlanul feledett nagyságok nyugszanak. Látogató ritkán jár erre, legfeljebb egy-egy kíváncsiskodó, fotográfus vagy célirányosan ide igyekvő kutató. Mutogatni sem mutogatják ezt a sarkot, ezt a bal oldali falsírbolt-szakaszt, hiszen nem kirakatba való, ami itt van. Inkább szégyen! A nemzeti kegyelet, a Petőfi család síremlékétől erre felé, mintha megszűnne…    

A nemzet és hazaszeretet legszebb vallomását író költőnk családjának sírboltja következő állomásunk. Az elvadult, buja növényzet takarta, kovácsoltvas díszeitől megfosztott elhanyagolt sírboltban nyugszik Vörösmarty Ilona (1846-1910) Vörösmarty Mihály és Csajághy Laura leánya.[24]

A költő halála után, árván maradt gyermekeinek gyámja, valamint az özvegy gyámolítója – Vörösmarty jó barátja – Deák Ferenc lett, aki a család megsegítésére közadakozásra szólította fel a nemzetet.

Széll Kálmán (1843-1915) majdani miniszterelnök felesége 1867. szeptember 16-tól. Később cs. és kir. palotahölgy címet kapott.

Deák Ferencről írt visszaemlékezésében így ír Klauzálról: „Ott látjuk már kora reggel, nyolcórakor bizonyosan Klauzál Gábort. Kegyelettel tekintsünk reá, ismerjük rendíthetetlen ragaszkodását Deák Ferenchez. Ez volt minister! Az 1843-44-iki országgyűlési ellenzék vezére! Sem beszédén sem alakján nincs semmi tekintélyes, de az egyszerű külső alatt rejtve vannak egyenes tiszta jelleme, szigorú lelkiismeretessége, természetes észjárása.”[25] továbbá: „S reggelenként Klauzált már Deák Ferenc szobájában találva…”[26]

Vörösmarty Ilona	Vörösmarty Ilona partéja	Vörösmarty Ilona sírja...
Csajághy Laura	Csajághy Laura partéja	...és akikkel együtt nyugszik

Sírfeliratuk: „A mennyit a szív felfoghat magába, / Sajátunknak csak annyit mondhatunk” a költő Merengőhöz (Laurának) című verséből való, hiszen itt nyugszik még csajági Csajághy Laura (1825-1882), Vörösmarty Mihály felesége és múzsája, Ilona édesanyja is.

Tovább haladunk. Balról bozótos, sarjerdővel borított parcella, jobbról elhanyagolt, romos, pusztuló síremlékek sora, melyek között elvétve, egy-egy felújított, gondozott emlékhely látványa nyújt némi vigaszt a szomorkodó szívnek. Ezek egyike Toldy (Schedel) Ferenc (1805-1875) bölcsész, orvos, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd titkára, a Kisfaludy Társaság másodelnöke, majd elnöke, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, az Auróra-kör vezetőjének emlékhelye.[27]

A pesti Piarista Gimnáziumban 1814-1818. között (II-V. osztályban) Klauzál Gábor iskolatársa volt. Klauzál Gáborról – mint az egyik legnagyobb politikai szónokról – rövid életrajzot és jellemzést írt annak halála évében, 1866-ban.[28] [Huszár Adolf, 1879.]

Toldy Ferenc	Toldy Ferenc  partéja	Toldy Ferenc síremléke

A séta útvonala most ugyan korlátozott, pedig érdemes lenne tovább menni a bal oldali falsírboltok mentén, ugyanis a temető nyugati sarkához közel, a szovjet katonai parcellák magasságában, fejet hajthatunk Sauer Ignác (1801-1863) belgyógyász, egyetemi tanár, a pesti tudományegyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának hamvai felett.[29]

Sauer Ignác	Sauer Ignác partéja	Sauer Ignác síremléke

A magyar nyelvű egyetemi oktatás egyik első szorgalmazója volt, egyben az első egyetemi tanár, aki a beiktatási beszédét 1843-ban magyarul tartotta.   

Klauzál minisztériumának egészségügyi osztályán tanácsos és országos főorvos, majd később – alezredesi rendfokozattal – az Országos Nemzetőrségi Haditanács igazgató főorvosa.

Klauzál Gábor és Schmidt Emma 1853. április 27-ei, kistétényi Szent Mihály kápolnabeli házasságkötésénél az egyik esküvői tanú.

A házaspár 1857. március 11-én született Gábor fiának – a Pest-Lipótvárosi templomban március 23-án megtartott keresztelőn – egyik keresztapja.

Vele közös sírban nyugszik az 1890-ben elhunyt felesége Schiffner Emilia, a korabeli sajtó szerint, Pest legszebb nője, aki 1848-ban a fővárosba érkező első magyar minisztériumot az ünnepélyes fogadáskor, a város nevében köszöntötte.

Az eredeti program szerint, a Toldy-síremlék után, magunk mögött hagyjuk a bal oldali falsírboltok sorát és dél-nyugati irányba fordulva, átvágunk a 25/1. és a 25. parcella között. Jobbra és balra sűrű bozót és sarjerdő fedte parcellák, melyekben itt-ott kibukkan még egy-egy fejezeti sírjel. Nincs lehetőség nézelődni, mert az úton rendetlen összevisszaságban heverő feldarabolt fatörzseket, levágott lombos gallyakat kell kerülgetnünk…

Így jutunk ki mecsekaljai Horvay (Hoppl) János Károly (1873-1944) szobrászművész sírjához.[30]

Lyka Károly művészettörténész szavaival élve: a „Kossuth-szobrok specialistája”, lévén húsz Kossuthot ábrázoló alkotását leplezték le életében. Az ismertebbek: Cegléd (1901.), Pécs (1908.), New York (1928).

Horvay János	Horvay János	síremléke

Az 1908. évi Kossuth-szobor pályázaton első díjat kapott a Parlament elé szánt – az első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló – szoborkompozíciójára. A szobrot csak 1927-ben leplezték le. Az egykori kormánytagok között, ott áll Klauzál Gábor kétszeres embernagyságú márványszobra is. Hamvai felett, saját maga alkotta szobra áll.

Temetői út a 25. és a 17. parcellák mentén

Sétánk befejező szakaszához érkeztünk. Nyugati irányba, a kiindulási pontot jelentő főbejárat felé haladunk tovább. Ezen a temetői szakaszon későbbi korok temetkezéseinek emlékei láthatóak. Ezek között, a bal oldali árkádsor mögött lévő 18. parcella még őriz említésre méltó emléket, pontosabban annak csak roncsát… 

Itt nyugszik galánthai herceg Esterházy Antal (1903-1944) honvéd hadapród őrmester.[31] Ükunokája herceg galánthai Esterházy Pál Antal (1786-1866) politikus, diplomata, Sopron vármegye örökös főispánjának, aki Klauzál Gábor minisztertársa a Batthyány-kormányban, mint őfelsége a király személye körüli miniszter (külügyminiszter).

Esterházy Antal	Esterházy Antal partéja	Esterházy Antal sírja

Az ükunokát a hazaszeretet 1941-ben a frontra szólította. Önkéntesként vonult be, karpaszományos őrmesterként harcolt a Don-kanyarban. Onnan hazatérve, az országot megszálló német és szovjet erők frontvonalában, 1944. december 31-én hősi halált halt. Családja a háború után helyeztette át ide hamvait…

Ahogy elhaladunk a 17/1. parcellánál, még egy pillantást vethetünk a „Budai Pantheon”-ra, a parcella nyugati oldalán álló sírkőparkra. Az itt eltemetettek egykori nyugvóhelyei eredetileg a Tabáni, a Vízivárosi és a Vízivárosi katonai (más néven: Alvinczy) temetőben voltak. Ezek megszüntetését követően, a Németvölgyi temetőbe kerültek áttemetésre, majd annak 1963. évi felszámolása után helyezték át ide őket. Itt is található néhány olyan történelmi nagyság, akik ugyancsak Klauzál Gábor kortársai közé tartoztak. Itt található többek között: magyargyerőmonostori Kemény Dénes (1803-1849)[32] jogász, politikus, az erdélyi reformellenzék egyik vezetője, 1848-ban államtitkár; Hajnik Károly (1806-1866)[33] író, publicista, másodmagával az első magyarországi gyorsíró, 1832-től haláláig a magyarországi és erdélyi Országgyűlés gyorsírásos naplóinak szerkesztője síremléke is.[34]

Budai Pantheon	Kemény Dénes	Hajnik Károly	Giergl Henrik

A 9. és 10. parcellák között elhaladva, Vásárhelyi Pál síremlékét magunk mögött hagyva, a főbejárat felé fordulunk. Három és félórás utunk végére érünk. Lábainkban 3,2 km séta, elménkben új ismeretek tömege, lelkünkben békesség. Kell ennél több, a mai rohanó világban?

Záró gondolatok a séta vége felé...	Temetősétánk útvonala...	Hervadt falevél hullt le a fákról, elvitte őt az őszi szél...

A múltat faggattuk alázattal és a múlt megmutatkozott. Mutatott embereket, életeket, enyésző emlékeket. Míg búcsúzóul visszanézek, Eötvös Károly gondolata motoszkál fejemben: „Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. Elhervad, mint a halott emlékezete az élők szívében.”[35]

[1]SHA: 29/1-1-5