Egy követ-társ az 1839/40-es országgyűlésről
A reformkor nemzedékének műveltségi viszonyai
Pappszász Lajos ifjúságának tükrében

Klauzál Gábor munkássága igazolhatóan röpke két esztendeig kapcsolódódik össze mádi Pappszász Lajos (Szárazbő, 1807. február 24. – Pest, 1861. szeptember 17) életével: mindketten az 1839/40-es pozsonyi országgyűlés ellenzéki követeiként képviselték vármegyéik reformtörekvéseit. Ennek a két évnek közös munkája az Egerben élő Joó János rajztanár „Nézetek a’ magyar nemzet miveltségi és technikai kifejlése tárgyában” címmel írt és 1841-ben kiadott könyvének előfizetői gyűjtése, melynek történetét Bartos Mihály helytörténész dolgozta fel és publikálta „Különösen tisztelt Tanitó Úr!” címmel a Klauzál Gábor Társaság honlapján 2018 júniusában. Pappszász egy levélváltást is közvetített Klauzál Gábor és Joó János közt.

Klauzál Gábor Joó Jánosnak írt levelének kezdete és befejező része, aláírásával (1840)

Miért karolhatta fel az ügyet Pappszász Lajos? S vajon miért fizetett elő ő maga is öt példányra? Egy politikus életrajzának központi kérdése értelemszerűen politikai karriere és habitusa alakulása. Ezúttal mégis arra teszünk rövid kísérletet, hogy a reformkor egyik ellenzéki követének műveltségi alapjait, irányultságait megértsük, hiszen ezáltal közelebb kerülhetünk ahhoz a korhoz és ahhoz a nemzedékhez, amely utat tört a magyar kultúra, művészet és tudomány, s nem utolsó sorban a magyar nyelv fejlődése és elfogadtatása számára.

A Pappszász család[1]  – amely a 18. században telepedett meg Heves vármegyében – a köznemesség felső, jól körülhatárolható rétegéhez, a bene possessionatushoz tartozott, melyet életmódjuk, műveltségük, vagyoni helyzetük és kapcsolatrendszerük határozottan elkülönített a kisbirtokos nemesektől és az armalisták tömegeitől. A birtokos família már a 18. század végén is annak a „nemesi elitnek a tagja volt, amely politikailag és műveltségben is a magyar társadalom élén járt, sőt az ország legműveltebb részét szolgáltatta.”[2]  A család férfitagjai számára a líceumi képzés mondhatni kötelező volt: Klauzál követtársának apját, Pappszász Györgyöt (sz.: 1767), nagybátyját, Pappszász Józsefet (sz.: 1763), de még nagyapját, Pappszász Istvánt is táblabíróként említik a források. A közép- vagy felsőfokú képzés megszerzésének hagyományait folytatta Pappszász Lajos követtársának mindkét fiútestvére, Pappszász József (1799-1880) és Pappszász György (1804-1843), de még Igaron élő unokabáty, Pappszász Ignác (1801-1863) is. Mindnyájuk iskolaválasztása a keleti országrész evangélikus gimnáziumaihoz és a Felvidék református kollégiumaihoz kötődött, mely intézmények biztosították a tudáselithez tartozást, megfeleltek a vármegyei adminisztráció tagjai iránt támasztott jogi és közigazgatási alapismereteknek, sőt a karrierút lehetőségén túl egyfajta társadalmi kapcsolatrendszer kialakítását is segítették. Pappszász Lajos a debreceni kollégiumban töltött évek után Pozsonyban és Miskolcon is képezte magát. 

mádi Pappszász-család leszármazási táblája

A család mentalitása szintén számos párhuzamot mutat a reformkori hazai birtokos köznemességével. Vidéki udvarházaikban a 19. század elején gyakori vendégek voltak a környék birtokosai. Az Igaron élő Pappszász Józsefet, vagyis Lajos nagybátyját baráti kapcsolat fűzte a füredi Bernát Mihály (1779-1832) művészetkedvelő alügyészhez és az 1800-ig Igaron élő Puky István (1778-1848) földbirtokoshoz.[3]  Kettőjüknek köszönhető, hogy a Pappszász család kapcsolatba került Csokonai Vitéz Mihállyal és Lavotta Jánossal.  

Csokonai – ahogy arra Kilián István több tanulmányában is rámutat[4]  – Puky István pártfogását élvezte, de általa a környékbeli nemesi családokhoz is bejáratos lett. Egy erről szóló anekdotát a század végén Vay Sándor is megörökített az Azok a régi jó táblabírák című írásában. „Csokonai még úgy, ahogy sem kínlódta volna át hányatott életét, ha a régi jó, nemes szívű táblabírák ideig-óráig nem nyújtanak otthont a boldogtalan szüntelenül bolyongó trubadúrnak. Dunántúl Sárközy Istvánnál, Hevesben a jeles mádi Pappszász családnál, Abaújban Ongán Puky Istvánnál lel vendégszerető tanyát. (…) Utolsó éveiben, mikor már nagyon elbetegeskedett, ismét csak a magyar nemes urak támogatják. (…) Pappszászék finom tokaji borokat és a jó tekintetes asszony puha vánkosokat is küld.” [5]  

Csokonai-ház

Csokonai, miután az 1802-es tűzvészben leégett édesanyja debreceni háza, Pappszász Józseftől segítséget kért az újjáépítéshez. „A Tekintetes Urnak szíves segedelméért esedezni bátorkodom, a nádra, lécre, gerendára és deszkára a legnagyobb szükségem volna, hogy míg az esőzések beállnának egy oltalomfedelet állíthatnék a fejem felibe.”[6]  Nem tudjuk, hogy a földbirtokos támogatta-e a költőt, de rokona és birtokostársa, az igari Széky Zsigmond küldött pénzt a neki.  

Lavotta János (1764-1820) zeneszerző gyakori vendége volt a füredi Bernát háznak.[7]  Itt ismerhette meg az igari Pappszász Józsefet, aki felfogadta a bohém művészt, hogy tanítsa „klavirozni, egyszersmind pedig hegedülni is kottákból Pappszász József úr kisasszonyát, Máriát és fiát, Ignácot.”[8]  Ignác később Lavotta zenei tehetségének és kisugárzásának hatására kötelezte el magát a muzsika mellett: Bihari János tanítványaként 1828-ban a Veszprém Megyei Muzsikai Intézet munkatársa lett. Zenei tehetségét Szilágyi Sándor is megerősítette: „Ignácz kiváló hegedűs volt, aki, mint fiatalember játszott együtt Lavottával és Csermákkal. Zeneszerző is volt, s kora jeles muzsikusával, Rózsavölgyivel is élénk összeköttetésben állt.”[9]  

Lavotta egyébként jól ismerte a Szárazbőn élő Pappszászokat, vagyis Klauzál követ-társának testvéreit és szüleit, hiszen Gesztelyről 1815-ben Puky István a virtuózzal együtt köszöntötte névnapján a két szárazbői Esztert, vagyis Pappszász Lajos édesanyját, tassi Végh Esztert és testvérét, Pappszász Esztert.[10] 

A 19. század elején a Pappszászok épp úgy a magyar érzelmű, népi ihletésű költészet és műzene hatása alá kerültek, mint a reformkori köznemesek jelentős része. Szívesen olvasták Csokonai verseit,[11]  a verbunkosnak Pappszász Ignác zenei pályafutására gyakorolt hatása pedig vitathatatlan. 

Ebben a miliőben nevelkedett tehát Klauzál Gábor pályatársa, Pappszász Lajos, aki bizonyára víg kedélyű, vendégszerető ember lehetett. Vay Sándor, a 19. század végének ismert anekdota gyűjtője egy történetet is feljegyzett róla a Régi magyar társasélet címmel kiadott kötetében.[12]  Pappszász, aki – s itt Vay egy nagyot téved – Pozsonyból érkezett a király koronázására,[13]  jó előre lefoglalta szállását a Hét Választóban. Nem így a borsodi és hevesi nemes urak, akik előrelátás híján szállás nélkül maradtak. Mit lehetett hát tenni, Pappszász befogadta szállására a hazai földről érkezett vendégeket, ő maga pedig a fészerben, a bricskája ülésén töltötte az éjszakát. A történet meseszerű elemeit nem kell magyarázni: aligha hihető a több mint fél évszázad távlatából feljegyzett eset, ám mégsem mehetünk el szó nélkül mellette. Ez ugyanis rávilágít arra, hogy Pappszász Lajos valószínű vendégszerető, nyájas ember lehetett, máskülönben 1888-ban távoli rokona, Ábrányi Emil nem e szavakkal búcsúztatja szárazbői fejfáján: „Erős volt és jó, - gyöngéd és igaz, Bár szenvedett: hitt, szeretett, remélt végső perczéig, változatlanul: Mutass embert, aki méltóbban élt? Ilyen síroknál térdelek, nem ott, hol a hiúság nagyságot látni vél: A véres gőg és a világra szóló Hóbortok híres emlékeinél.”[14] 

Klauzál pályatársa nem volt egy akadémiai tudású ember. Egy titkosrendőri jelentés szerint van egy kevés irodalmi és történelmi tudása, de viselkedésében, különösen a konzervatív párttal durva.[15]  

Pappszász Lajos politikai irányultsága egy évtizeden belül megváltozott: 1839-1840 között Heves vármegye ellenzéki követe volt, ám 1845-ben kormánypárti alispán lett Bihar megyében. A népies ihletésű irodalomtól azonban sosem vált meg: személyes ismeretség fűzte őt Arany Jánoshoz és Tompa Mihályhoz. Arany Kiskőrösről 1857. árpilis 19-én Tompának küldött levelében üdvözölte a földbirtokost, s a vele rokonságban álló Hamvai és Darvas családokat: „Nálad van-e még Papszász? Köszöntöm már egyszer, kívánok neki jó egészséget és jó ecclát. Hamvai és Darvas urékat szintén.” 

Pappszász Lajos gyászhíre

Ez volt tehát az a miliő, magyaros nemzettudattal és népi műveltséggel rendelkező generáció, aki kikövezte az utat a rendi társadalom felszámolásához vezető úton, melynek Klauzál is tagja volt. 

S bár a politikusok életútjának csak ritkán része műveltségük kutatása, zenei és irodalmi élményeik elemzése, lényegesen árnyaltabbá teheti a kor megismerését, ha tudjuk, kinek a hegedűje húzta el a régi jó táblabírák muzsikáját, és hosszú téli estéken kinek a verseivel vigasztalódtak. 

Szuromi rita
történész

Egri Eszterházy Károly Egyetem
Történelemtudományi Doktori Iskolája 
PhD-ösztöndíjasa



2020. április