 |
 |
Nagyhatalmi egyensúly és a nemzet megmaradása
Kertész László írása a 2009. október 4-i VI. Történelmi szalonestünkről, melynek meghívott vendégelőadója Csorba László történész, egyetemi docens volt, a Történettudományi Intézet igazgató-helyettese, a Római Magyar Akadémia egykori elnöke, 2010. február 1-jétől a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.
Immáron hatodik történelmi szalonestjét tartotta a Klauzál Gábor Társaság a múltidézéshez
kiválóan alkalmas, sokat látott patinás Vojnovich-Huszár Villában október első hétvégéjén.
Már előre sejteni lehetett, hogy az érdeklődők hatalmas érdeklődéssel fogadják Csorba László
történész, „Kossuth, Deák és Klauzál - forradalom és kiegyezés válaszútján, 1859-1867”
címmel illetett nagy ívű és érdekfeszítő előadását, aki a hallgatóságot gondolatban
visszarepítette a XIX. század Magyarországába.
A meghívott előadó egykori munkahelyéhez, a több mint nyolcvan éve alapított és az elmúlt
években általa igazgatott Római Magyar Akadémia földrajzi helyzetéhez híven latinos
temperamentumú lelkesedéssel és alapos szakmai tudással adta közre ismereteit a tárgyalt
korszakról, szemmel láthatóan lenyűgözve a megjelenteket.
A szakember hangsúlyozta, hogy az emlékezet és a történettudomány csak némi benyomást
tud adni a múltról, sohasem alkot teljes egész képet az érdeklődő számára. A jelen életünket a
múlt ismeretével tudjuk megérteni, amely a jövőnkkel kapcsolatos elképzelésekre is kihatással
van. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1867-es Kiegyezés között eltelt
csaknem húsz viharos esztendő történéseit elemezve is erre az álláspontra jutunk. Csorba
László hangsúlyozta, hogy az 1848-as forradalmi lelkesedés, majd az 1849-es önvédelmi
háború vívmányai a szabadságharc leverése után sem porladtak szét. A sokmillió embert
érintő jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség és – a modern, polgári állam egyik legalapvetőbb jellemzője – a közteherviselés érvényben maradtak, ugyanakkor az aktuálpolitikai helyzettel tisztában lévő államférfiak Deák Ferenccel az élükön tudomásul vették, hogy hazánk sorsa nem Magyarországon dől el, hanem a nagyhatalmak akaratától, elképzeléseitől függ.
1849 tavaszán a magyar szabadságharcba történő orosz beavatkozás és ezáltal a függetlenségi
törekvések vérbe fojtása csak Párizs és London hallgatólagos beleegyezésével történhetett. A
Habsburg Birodalommal történő kiegyezés – kezdetben még kisebbségben lévő – hívei belátták, hogy hazánk modernizációjához tőke kell, amely a Habsburg Birodalom közvetítésével érkezhet az országba. A birodalom részének maradt Magyarország gazdasági
megerősödése mellett Deák Ferenc, Teleki László és híveik a magyar hegemóniát feladva a
hazánkban élő nemzetiségekkel gördülékenyebb együttműködést próbáltak kialakítani, például a Délvidéken élő horvátokat, szerbeket és az erdélyi románokat Magyarország teljes jogú nemzetiségi tagjainak tartották. Sérelmeiket a későbbiekben mégis csak részben sikerült orvosolni, amely fájó tüske formájában maradt a nem magyar anyanyelvű, de a Magyar
Királyság területén élő lakosokban. Az 1860-61. években Olaszországban elszenvedett hatalmas osztrák veszteségek (Lombardia elvesztése), majd végül a poroszoktól elszenvedett
1866-os königgrätzi vereség arra az elhatározásra sarkallta Ferenc József császárt, hogy a
magyarokkal – hosszas tárgyalások és kölcsönös engedmények árán – kiegyezzen.
A történész előadó összegezve az ismereteket arra az álláspontot jutott, hogy az akkori tudással, az adott körülmények között Magyarország és a magyarság számára a lehető legjobb megoldás volt a Kiegyezés. Ugyanakkor Kossuthnak is helyes volt az a meglátása, hogy a magyarság és a nemzetiségek közötti megoldatlan problémák egy idő után súlyos konfliktusokhoz fognak vezetni. A történész óva intett mindenkit, hogy Deákot és Kossuthot
szembeállítsa egymással; az érzelmek helyett mindenkor az elemi tudást kell alapul venni, a realitások figyelembevételével.
 |
Kertész László
történész
a Városházi Híradó újságírója
2009. október
Megjegyzés:
Fenti írás lapzárta miatt nem kerülhetett be a Városházi Híradó XVII. évf. 20. sz.,
2009. október 9-i számába, így az csak honlapunkon olvasható.
Előzmények:
I. Történelmi szalon (2004. október 7.) –
II. Történelmi szalon (2005. október 7.) –
III. Történelmi szalon (2006. október 14.) – Dinyés László: „Itt sorvadok az aradi várban...”
IV. Történelmi szalon (2007. október 7.) – Dr. Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos politikai pályája és halála
V. Történelmi szalon (2008. október 11.) – Dr. Gazda István: Klauzál reformkori természettudós kortársai
